Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

E tendenciák mögött mi magunk állunk mérhetetlenül magányosan, szorongva és kiszolgáltatva.
„Ecce homo, 2020. Dörzsöljük meg a szemünket, és nézzünk szét magunk körül, majd merevítsük ki egy pillanatara a képet. Mit látunk, ha önmagunkat, családjainkat, lakó- vagy munkahelyi közösségeinket, természeti kincseinket, országunkat és ezt a mi öregedő szépségünket, Európát pásztázzuk?
Olyan problémák tömege mindenütt, amelyekre nincsenek valódi megoldást hozó válaszaink.
A gyermekvállalás a fennmaradásunkat veszélyeztető mértékűre csökkent, gyermekeink többségének nincs és nem is lesz testvére, a hagyományos családmodell válságban van, sőt, sokan már abban is bizonytalanok, fiúk-e vagy lányok.
Az idősek, betegek sokszor magukra hagyottan, intézményekben tengetik életüket.
Emberi kapcsolataink minősége is megváltozott, és sajnos nem a jó irányba, a kölcsönös megbecsülés, az udvariasság és a tisztelet kiveszőben lévő normák.
Nagy múltú, tagjaikért és másokért felelősséget vállaló közösségek estek szét vagy küszködnek napról napra a létért, a helyüket átvevők többsége pedig jobbára csak szórakozást, kellemes időtöltést kínál.
Az életfeltételeinket jelentő levegő és víz egyre szennyezettebb, a természet szinte sóhajtozik az emberiség mértéktelensége miatt.
És e tendenciák mögött ott állunk mi, magunk, telefonjainkat markolva, önmagunkat feledtető élményeket űzve, de sokszor mérhetetlenül magányosan, szorongva és kiszolgáltatva, valami fájó hiánnyal a lelkünkben.”